Rajz és vizuális kultúra
A 2024 őszi Projekthéten látogattunk el a 10. évfolyamosokkal a Róth Miksa Emlékház és Gyűjteménybe. Az ott gyűjtött inspirációk alapján készültek ezek az üvegablak tervek papír és vízfesték használatával. Az iskola folyosóján a kis munkákon átszűrődő fények szépen érzékeltetik az üvegablakok lényegét.
Galéria megtekintése →
A feladat kiindulópontja a Szépművészeti Múzeumban éppen zajló Csontváry 170 kiállítás volt. Több kutatás is feltárta, hogy Csontváry valóban láthatta a képein megjelenő egészen emberszerű cédrusfákat, amelyeket a művészi képzelőerejével átalakítva festett meg például a Magányos cédrus című képén. A diákok kísérletet tettek a saját fa-önarcképük megalkotására.
Galéria megtekintése →
A 10. évfolyamosok alkotásai láthatóak itt. Létre kellett hozni egy teret A/3-as lapon, az egy iránypontos perspektíva szabályai szerint, azaz minden tőlünk távolodó egyenes egy pontba fut össze. Az optikai illúzió fokozásához az op-art művészetből (Victor Vasarely az egyik legjelesebb képviselője) válogattak a diákok. A falakat, a plafont, a padlót fekete-fehér motívumokkal díszítették, és beindulhatott a fantázia, ki-ki vérmérséklete szerint fejleszthette a művét. Az itt bemutatott válogatásban szerintem az a legizgalmasabb, hogy mindegyik térben más történetet képzelhetünk el!
Galéria megtekintése →
A telefon a rajzórán is sokszor kézben van elterelve, kibillentve a figyelmet. Ebben a feladatban viszont a nagy kijelzős telefon alkotótárs lett. Képkeretté vált. A diákok 3 fős csoportokban csendéletet állítottak be hétköznapi, rajzórai tárgyakból, majd egy részletet lefotóztak. A fotó egy részletét a telefonon életnagyságúra nagyították. A telefont, kijelzőjén a fotóval, ráhelyezték a beállításra és ismét készítettek egy képet. A telefon átlényegült, vékony keretté vált és beleolvadt a környezetbe, ha jól dolgoztak. Tanultak a kompozícióról, színekről, méretarányokról és együttműködésről. A feladat a KUI-Kunstunterrichtideen.de ötletét felhasználva készült.
Galéria megtekintése →
Ebben a feladatban a kényszerített perspektíva szabályai szerint fotóztak a diákok. Olyan képeket (optikai illúziókat) készítettek, amikor a két egymástól távol lévő tárgy bizonyos nézőpontból fényképezve egy képsíkra került. Így megváltozott a képek jelentése vagy új értelmezési lehetőségek jelentek meg. Mindeközben még jól is szórakoztak az alkotók!
Galéria megtekintése →
A 10. évfolyamosokkal Monet híres festménysorozatát néztük meg a Roueni katedrálisról, majd a diákok megalkották a maguk legvadabb színkontrasztjait az általuk választott épületből kiindulva.
Galéria megtekintése →
A diákok ezeket a plasztikus feliratokat papírszalagokból formálták meg. Nagyon látványosak lettek a munkák, amelyek szinte sosem ugyanolyanok, hiszen a fények-árnyékok pillanatról-pillanatra változnak rajtuk.
Galéria megtekintése →
A szürrealizmus világával foglalkoztak a diákok ebben a feladatban. Salvador Dali Szent Antal megkísértése című képe volt a kiindulópont. A tizedikesek a festmény megfigyelése után állatképeket használtak fel, amelyeket kevésbé vagy jobban átalakítottak, kiegészítettek, eltorzítottak. Ezeket az átalakításokat képpé formálták. Megtapasztalták, hogy nem is olyan egyszerű az álmok világát kézzel fogható alkotásokká alakítani, bátornak lenni, engedni a fantázia szárnyalását.
Galéria megtekintése →
A 11. évfolyamosok festették ezeket a tájképeket. Az volt a feladatuk, hogy különböző színharmóniákat jelenítsenek meg a képen. Az általuk felrajzolt egyszerű, sematikus fantázia-tájakba egy nagyobb és egy kisebb kört rajzoltak. A legkisebb körbe a szürke árnyalataival dolgoztak, a külső körbe monokróm színharmóniát festettek (egy szín feketével vagy fehérrel tört változatát). A kép többi részén pedig az általuk kitalált színvilágot hozták létre. Néhányan természetesen teljesen egyéni módon értelmezték a feladatot. Gyönyörű, vidám és érdekes alkotások születtek!
Galéria megtekintése →
A diákok feladata az volt, hogy készítsék el az iskola szubjektív térképét. Ehhez át kellett gondolniuk, hogy a gimnázium mely részein vannak óráik, hol vannak sokat, hova járnak keveset vagy éppen soha, mit szeretnek és mit nem itt az iskolában. Nem olyan térképet kellett készíteni, ami a valóságban is használható, hanem olyat, amire a személyes érzések alapján kerülnek fel a helyek. Az elkészült munkák között nagyon sok hasonlóság van, mégis minden munka egyedi és tükrözi az alkotó személyes világát.
Galéria megtekintése →
A Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából kiírt A tudomány tragédiája, a Tragédia tudománya című pályázatra készült egy videó és képek. A videót és a létrejött alkotásokból készült kiállítás anyagát mutatja be ez az oldal.
Galéria megtekintése →
Picasso megszámlálhatatlanul sok portrét készített. Az 1920-40-es években nagyon színes, leegyszerűsített arcképeket festett. A művek szinte mindig több nézőpontból mutatják az arcot: szemből és oldalról. A műveket érthetjük részekből összeállónak vagy széthullónak. A diákok két-három Picasso portrét használtak fel a munkáikhoz. Részleteket választottak a képekből és átrajzolták azokat a lapjukra. A képrészek között új kapcsolatok születtek. A diákok saját Picasso inspirálta alkotásokat hoztak létre, akár távolabbra rugaszkodva a kiindulóképektől és saját magukról alkottak portrét.
Galéria megtekintése →